Alacsony Dózisú Naltrexon És Krónikus Fájdalom
Az opioidokat évszázadok óta univerzális fájdalomcsillapítóként használták. A kábítószer-függőség hatásáról és a használatuk egyéb kellemetlen következményeiről azonban mindenki tud. Ezért nagyon fontos, hogy a naltrexon képes elnyomni egy bizonyos etiológiájú krónikus fájdalmat. Azon szindrómák listája, amikor a naltrexon hatásos, magában foglalja a CRPS-t (komplex regionális fájdalom szindróma), a reflex szimpatikus dystrophiát, a diabéteszes perifériás neuropátiát és néhány immun-alapú fájdalmat. Az FB (fibromyalgia) LDN-nel (alacsony dózisú naltrexonnal) történő kezelésében a fájdalomtünetek 30-60%-os csökkenését regisztrálták. Tehát mi a mechanizmus a naltrexon idegfájdalmakra gyakorolt hatása mögött?
A központi idegrendszer (CNS) idegekből és úgynevezett gliasejtekből (vagy csak gliasejtekből) áll. Ez utóbbiak a központi idegrendszer körülbelül nyolcvan százalékát teszik ki, és csak a többi húsz százalék ideg. A glia sejtek felelősek a szervezet immunvédő erőiért. Normális esetben egészséges körülmények között a gliasejtek passzívak. Csak fertőzésre vagy sérülésre reagálva válnak aktívvá. Tehát ami mindig történik, amikor az agy és/vagy a gerincvelő (pl. a központi idegrendszer) gyulladt, az a gliasejtek aktiválódása.
Az aktív gliasejtek számos anyag, például interferon és interleukin szekrécióját váltják ki, amelyek általában gyulladást elősegítő és neurotoxikus faktorokként ismertek. Egyes zsírsav metabolitok és szabad gyökök is szerepet játszanak a faktorok között. Ezen tényezők közül néhány, amikor a th e gerincvelő, enyhíti a fájdalmas gyulladásos állapotot.
Ami fontos, az opioidok a glia sejteket is aktív állapotba helyezik. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek képesek gátolni az opioidok hatását, ezek egyike a naltrexon. A naltrexon alacsony dózisú (LDN) alkalmazása ezért gátolja a glia aktiválódását.
A sejtek speciális vegyi anyagok, úgynevezett neurotranszmitterek segítségével kommunikálnak egymással. A központi idegrendszerben a leggyakoribb neurotranszmitter a glutamát. Aktivál egy speciális receptort, az NMDA-t (N-metil-D-aszpartát), és így megnyitja az utat a kalcium bejutása előtt a sejtbe. Az ideg így tüzel.
Összefoglalva, az aktivált gliasejtek speciális vegyi anyagokat és neurotranszmittereket szabadítanak fel, amelyek az NMDA receptorokon keresztül az idegek tüzelését idézik elő. Az LDN gátolja a gliasejtek aktivációját, csökkenti a glutamát neurotranszmitter felszabadulását, ezáltal gátolja az NDMA receptorok aktiválódását és az idegek tüzelését.
Hogyan működik a naltrexon
A probléma az, hogy a legtöbb orvos nem ismeri a naltrexont. Valószínűleg meg kell ismertetnie orvosával ezt a gyógyszert. Ez a cikk hasznos lehet ebből a célból.
Az alacsony dózisú naltrexonnak időre van szüksége a hatás eléréséhez. A jelentések szerint kilenc-tizenkét hónap elteltével lényeges különbség észlelhető. Ebben az időszakban fokozatosan javulnak az olyan tünetek, mint a fájdalom, a rossz működés és a fájdalomtűrő képesség. A betegség progressziója lelassul. Az LDN elősegíti a termelést endorfinok (morfinszerű anyagok) mennyisége, ami szintén jobb hangulatot és alacsonyabb depressziót eredményez. Az ilyen tényezők alapvetően növelik a gyógyító hatást.
Biztonsági intézkedések
A naltrexon jól bevált gyógyszer; különösen számos tanulmány készült az 50-100 mg-os LDN-ről. Meglehetősen biztonságosnak bizonyult ilyen adagolás mellett; nagyobb dózisban, mint 100-300 mg, hatással lehet a májra. A máj- vagy veseproblémákkal küzdő betegeket kezelőorvosuk felügyelete alatt kell tartani a naltrexon alkalmazása során.
A naltrexon gyorsan kiválasztódik a szervezetből; ez azt jelenti, hogy amikor a fájdalom csökkentése érdekében opioidhasználatra van szükség, nem lehetnek elvonási szindróma tünetei. Konzultáljon orvosával, hogy mennyi idő elteltével szervezete megszabadul a naltrexontól, és az opiát alapú gyógyszerek használata biztonságos. A szükséges idő az adagtól és a testtömegtől függően változhat.
Ellenjavallatok
A naltrexon más gyógyszerekkel együtt is bevehető, feltéve, hogy azok nem tartalmaznak opiátokat. Az LDN blokkolja az opioid receptorokat, ami azt jelenti, hogy az olyan fájdalomcsillapítók, mint a fentanil, a demerol, a petidin, a tramadol, a morfin, az oxikodon és a hidrokodon, nem fejtik ki hatásukat, ráadásul elvonási problémákhoz vezethetnek. A naltrexon szedését időben abba kell hagyni, ha orvosa opiát alapú gyógyszereket kíván felírni Önnek.
Lehetséges mellékhatások
A mellékhatások (alvási zavarok, álmatlanság, élénk álmok) valószínűleg nem fordulnak elő egyetlen feltétellel: LDN sho szedése a lehető legalacsonyabb adaggal kell kezdeni, és nagyon lassan kell növelni. Ha ennek ellenére mellékhatások lépnek fel, az adagot csökkenteni kell. Az LDN-t reggel ajánlott bevenni az alvászavarok elkerülése érdekében.
Ajánlott adag
Az ajánlott adag 1,5 és 4,5 mg közötti, lefekvés előtt vagy álmatlanság esetén reggel.